"Ha ma kezdeném, egyáltalán nem is posztolnék a gyerekekről"– interjú Urbán-Váradi Szandrával

Lassan 10 éve, hogy elindítottad a for her blogot. Mit tanított neked az, hogy a mindennapos online jelenlét ilyen régóta az életed része? Illetve milyen előnyei, hátrányai voltak/vannak?

Szandra: Nagyon sokat tanultam ezalatt a 10 év alatt és sok minden történt velem: anya lettem, illetve alkalmazottból vállalkozó és utóbbiban az online "munkásságom" is nagy szerepet játszott. Még most is sokat tanulok azzal kapcsolatban, hogyan is lehet jól csinálni ezt az egészet. Mármint úgy, hogy az nekem is komfortos legyen és az emberek is szeressék. Vannak dolgok, amiket már máshogy gondolok, mint mondjuk az induláskor, vagy akár 4-5 évvel ezelőtt, de szerintem ez természetes. Hiszen én is változom, a körülöttünk lévő világ is – egyáltalán nem baj, ha az ember adott esetben felülbírálja korábbi döntéseit, vagy megnyilvánulásait.

Számomra az egyik legfontosabb előny talán az, hogy nagyrészt az online tevékenységemnek köszönhetően lettem vállalkozó. Ezt 10 évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, annyira távol állt tőlem ez az egész. A másik, hogy csodálatos dolog, ha az emberek a bizalmukba fogadnak, szeretik, értékelik, amit csinálsz és erről visszajelzést is adnak. Nekem a mai napig minden egyes üzenet és komment nagyon sokat jelent, még akkor is, ha esetleg nem tudok mindegyikre reagálni. Sok hátrányt nem tudok mondani, de az egyik biztosan az, hogy sajnos nagyon sok időt töltök online. Mivel ez a munkám is, így nehéz csökkenteni ezt az időt.

Ahogy te is említetted, a munkád része a folyamatos online jelenlét. Mennyire teszi ez nehézzé, hogy elszakadj az internettől és megéld a jelen pillanatait? Vannak jól bevált trükkjeid? Szoktál néha online detoxot tartani?

Nem tagadom, nehezen szakadok el az internettől. Pláne, hogy néha teljesen random időpontokban pattan ki egy videó- vagy posztötlet a fejemből. Ilyenkor általában azonnal rá is keresek olyan ötletekre, amelyek ezekhez kapcsolódnak, hogy inspirálódjak. És ha belekerülök egy ilyen ötletelős "spirálba", akkor abból nehéz kiszakadnom. De azért igyekszem letenni a munkát akkor, amikor a gyerekeket elhozom az oviból, és max. csak akkor elővenni újra, ha már alszanak. Viszont ha van valamilyen programom – akár a gyerekekkel, akár a férjemmel, vagy bárki mással –, akkor nem nagyon szoktam telefonozni. Maximum lövök egy képet, de sokszor azt is csak magamnak.

Kifejezetten online detoxot nem nagyon szoktam úgy tartani, hogy elhatározom, hogy "na, akkor most x napig semmi social media", de vannak időszakok, amikor jóval kevesebbet vagyok online. Például a nyáron, amikor ide-oda megyünk, vagy decemberben az ünnepi időszakban.

Ha most kellene blogot indítanod, van olyan dolog, amit másképp csinálnál? Manapság már annyira más az influenszerek/bloggerek/vloggerek világa, mint amikor te indultál.

Igen, valóban teljesen más. Amikor én elindítottam a blogot, akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ez egyszer majd bevételt is hozhat. Évekig úgy készítettem a tartalmakat, hogy senki nem fizetett érte, mégis imádtam. Aki manapság elkezd mondjuk videózni, az már sokszor azzal a konkrét céllal vág bele, hogy szeretne ebből megélni. Ezzel szerintem alapvetően nincsen gond, csak így, hogy teljesen más a motiváció, azért nagyobb a nyomás is.

Az biztos, hogy ha ma kezdeném, akkor jóval kevesebbet, vagy talán egyáltalán nem is posztolnék a gyerekekről. Nem szégyellem beismerni, hogy ez egy tanulási folyamat volt számomra, amelynek során megértettem, mennyi veszélynek, vagy akár későbbi bántásnak lehet kitéve az a gyerek, akinek hatalmas digitális lábnyoma van X éves korára. Nyilván ami már megtörtént, azt nem lehet semmissé tenni. De most már elég régóta odafigyelek erre és igyekszem minél tudatosabb lenni. Ezért már nem igazán teszek ki róluk se képet, se videót. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg posztoltam róluk, addig sem tettem ki róluk olyan képet, amin betegek, hisztiznek, meztelenek, szomorúak, vagy bármilyen olyan szituban vannak, ami kellemetlen lehet számukra.

Rengeteget változhat még a világ, de ha most kellene a gyerekeidnek tanácso(ka)t adnod a tudatos internethasználatról, mit mondanál nekik?

Szerintem fontos, hogy tudják, az internet egy szuper dolog, ami veszélyeket is hordozhat magában. Ezekkel mindenképpen tisztában kell lenniük és őszintén kell beszélni velük az ilyen témákról. Ahogyan arról is, hogy nem minden úgy van, ahogyan azt az interneten, vagy a social media oldalakon látják. Tehát ne vegyenek mindent kész ténynek, ami ott látnak. Fontos, hogy legyen "reality check".

Sok véleményvezérrel ellentétben a te oldalad nem gyümölcslé- és samponhirdetésekkel, hanem fontos tartalmakkal van tele. Az Élet endometriózissal kampányban is részt veszel, illetve a testszégyenítő kommentekkel kapcsolatban is megosztottad az emberekkel a véleményed. Mennyire volt nehéz ezekről nyíltan beszélni? Kaptál pozitív megerősítést a követőidtől vagy az ismerőseidtől azután, hogy ezek a tartalmak megjelentek?

Egy-egy ilyen komolyabb témát mindig hosszas gondolkodás előz meg, hogy valóban jó-e az, ha ennyire "kiadom" magamból a gondolataimat. De pontosan az ilyen jellegű posztokra, videókra érkező kommentek és üzenetek erősítik meg bennem azt, hogy igenis kell ezekről beszélni. Mert ezek is hozzátartozhatnak egy nő életéhez és nagyon fontos számomra, ha már megadatott nekem az, hogy sok nő követ, akkor érzékenyítsem őket és beszéljek komolyabb témákról is. És elképesztően jó érzés, amikor valaki egy-egy ilyen megnyilvánulásom után ír nekem, például hogy orvoshoz fordult, mert felismerte, esetleg ő is ugyanabban a betegségben szenvedhet. Vagy egyszerűen csak leírja nekem az ő személyes történetét az adott témával kapcsolatban.

Lehet, hogy sokan nem tudják, de a babyberry weboldalán olyan termékvideók is láthatók, amelyeket te készítettél. Miért vállaltad el Eszter megkeresését? És hogy dolgozol, mire fókuszálsz, amikor a videókat megtervezed és felveszed?

Nagyon örültem Eszter felkérésének, mivel nagyon kedvelem a babyberry-t. Nagyon szimpatikusak számomra a weboldalon kapható a márkák és a termékek, korábban több is volt belőlük a gyerekek szobájában. Úgyhogy személyes tapasztalatom is van a termékek egy részével. Rövid kis hangulatvideókat csinálok a termékekről, illetve ahol releváns, ott bemutatom, hogyan kell használni az adott dolgot. Így aki nem tud személyesen ellátogatni a showroomba vagy mondjuk a Pici Piacra, hanem online vásárol, az is jobban szemügyre veheti a termékeket virtuálisan. Így talán jobban el tudja képzelni, hogy milyen lehet az anyaga, vagy mondjuk hogyan mutat majd az ő gyermekének a szobájában.

Végül természetesen a gyerekek szobájára is kíváncsiak vagyunk. Lili és Vince az új otthonotokban is egy szobát kapott: mi volt a legfontosabb szempont, amikor kialakítottad a közös teret számukra? És mit szerettek benne a legjobban?

Én nagyon szeretem, hogy egy szobában vannak a gyerekek és egyelőre ők sem mutatják semmi jelét annak, hogy ne szeretnék. Szerencsére nagyon jól elvannak így, de természetesen amikor úgy döntenek, hogy külön szobát szeretnének majd, akkor meg fogjuk oldani. Nagyon szeretem benne, hogy szép világos szoba sok természetes fénnyel. Viszont mivel inkább hosszúkás formájú, így nem keveset agyaltunk azon, hogy hogyan is lehet optimálisan berendezni két gyerek számára, de szerintem sikerült. A szoba első felében az ajtónál van a szekrény, illetve a komód, amiben a ruhákat tároljuk, a középső részen a gyerekek ágyai, majd a szoba másik végében, az ablaknál a "játszós" rész. Ott bőven vannak tárolók, meg hely is a játékhoz – bár nagyon gyakran még így is a nappaliban játszanak. :D Nekem az egyik kedvencem a szobájukban az átfestett komód, ami viszonylag régi darab már, de remélem, hogy az átfestéssel adtam nekem még plusz pár évet. A másik kedvencem pedig a falra festett napocska és szivárvány, ami nagyon vidám hangulatot ad a szobának.

Reméljük, tetszett az interjú! Ha szeretnéd jobban megismerni Szandrát, Instagram oldalán rengeteg izgalmas tartalmat találtok @forherszandra név alatt: instagram.com/forherszandra/