"Ha nem élvezném, ha nem szívből jönne, akkor nem is tudnám csinálni, mert ahhoz túl sok energiámba kerül" – Szandra 2012-ben hozta létre saját blogját, akkor még nem is sejtve, hogy blogbejegyzéseit néhány év múlva több ezren olvassák majd. Neve azóta összeforrt a For Her bloggal, ahol a szépségtippek, a DIY trükkök és a mindennapos témák mellett több komoly topikról is beszélt már. Szandrával a költözéssel járó káoszról, a vlogolás terápiás hatásáról és jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Nagyon jó ötlet volt, hogy a költözésről részletes vlogokat készítettél. Izgatottan néztem végig a #ForHerHome videókat és veletek (illetve több ezer másik nézővel) együtt szurkoltam nektek és kíváncsian vártam a végeredményt. Most, hogy a költözéssel együtt járó stresszes időszakot magad mögött hagytad, hogyan emlékezel vissza ezekre a napokra?
Nagyon izgalmas, ugyanakkor nagyon fárasztó időszak volt. Nem is feltétlenül önmagában a költözés miatt, hanem azért, mert a költözés előtt mi magunk festettünk ki és csináltuk meg néhány “változtatást” a lakásban. Tehát napközben az új lakásban dolgoztunk, este meg a régiben pakoltunk. Ezalatt a gyerekekre anyukámék vigyáztak vidéken, úgyhogy nagyon hiányoztak nekünk, viszont így volt nekik a legjobb, hogy kimaradtak a felfordulásból. Utólag azt mondom, hogy megérte átvészelni ezt a néhány káoszos napot.
A költözést és az új lakás átalakítását is egyedül oldottátok meg, ráadásul nem állt túl sok idő a rendelkezésetekre. A lakás melyik része lett a kedvenced és melyik volt a legnagyobb kihívás?
Egyértelműen a konyha volt a legnagyobb kihívás. Mivel arra sajnos nem volt sem időnk, sem lehetőségünk, hogy újraburkoljuk a konyhát és teljesen új konyhabútort vegyünk, így néhány idő- és pénztárcabarát megoldással sikerült szinte teljesen új konyhát kreálnunk, ami sokkal inkább passzol hozzánk, EBBEN a videóban meg is mutattam. Úgyhogy ez most a kedvenc részem a lakásban, illetve a gyerekek szobája.
Lili és Vince közös gyerekszobát kaptak az új otthonotokban. Ez mennyire nehezítette meg a dolgod, amikor a szoba berendezését tervezted meg? A tulajdonosok hamar megszokták új birodalmukat? Mik az ő kedvenc részleteik és a Te szívedhez mi áll a legközelebb?
Mivel eddig is közös szobában voltak, így tulajdonképpen annyira nem volt nagy kihívás a berendezés. A bútoraik nagyrészt adottak voltak, de mivel ez a szoba nagyobb, mint az előző volt, így egy-két extra dolgot is beszereztem. Mindenképpen egy letisztult, barátságos gyerekszobát szerettem volna, ami nincs túlzsúfolva, hogy legyen hely a játékra. Illetve natúr színekben gondolkoztam, már csak amiatt is, hiszen egy kisfiú és egy kislány lakik benne. Bár még itt is bőven van dekorálnivaló és hiányzik még néhány dolog, de szerintem már most is nagyon szép kis szoba. EBBEN a bejegyzésben mutattam meg, hogy milyen lett, szerencsére a gyerekeknek is tetszik és azonnal megszokták az új birodalmukat. Nekem is és nekik is az indiánsátor a kedvencünk, illetve én nagyon szeretem a Cucc papírzsákokat is, amiből több is van a szobában, mivel játékokat és a gyerekek szennyesét is ezekben tároljuk.
A For Her blogon és a Youtube videóidban különböző témákkal is foglalkozol. Figyelemmel kísérhetjük mindennapjaidat, szuper tippeket és tanácsokat tudhatunk meg Tőled divat és szépségápolás terén, de olyan komoly témákat is érintesz, mint a magány és az endometriózis. Melyik a kedvenc témád? És miről a legnehezebb beszélned? Ezekre milyen visszajelzéseket kapsz a követőid?
Nagyon szeretek komolyabb témákról is beszélni, viszont mivel általában ezeknél a témáknál személyes érintettségem van, így nem mindig egyszerű beszélni róluk, hiszen ezek érzékeny dolgok. Éppen emiatt volt olyan téma, aminél több hónapig vacilláltam, hogy csináljak-e róla videót, mert többször is meggondoltam magam az utolsó pillanatban, így mindig húzódott. Aztán egyszer csak eljött a pillanat, amikor készen álltam arra, hogy beszéljek az adott dologról és szerencsére mindig szuper visszajelzéseket kapok az ilyen videókra. Hiszen akik hasonló élethelyzetben vannak, vagy hasonló problémával küzdenek, azoknak nagyon sokat segíthet egy-egy ilyen videó. Pont ezért csinálom ezeket a videókat, hogy segítsek és támaszt nyújtsak másoknak, meg nekem is egyfajta “terápia”, hogy beszélek róla.
Itthon még mindig sokak számára furcsa, ha valaki blogolással/vlogolással foglalkozik, főleg, ha ez a főállása. Téged is ért már negatív tapasztalat ezzel kapcsolatban? Mit gondolsz, ennek a munkának mik az előnyei és a hátrányai?
Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert eddig alig kaptam negatív megjegyzéseket pl. szponzorált tartalmakkal kapcsolatban. Vagyis nem tudom, hogy ez mennyire szerencse kérdése, vagy inkább azért van, mert igyekszem megválogatni az együttműködéseimet, illetve hogy kikkel dolgozom együtt. Az a célom, hogy minél hiteletesebbek legyenek a szponzorált tartalmaim és passzoljanak hozzám, illetve a közösségi felületeimhez. Másrészt a követőim nagy része a 25-30 éves korosztályból kerül ki és talán ők már jobban átlátják és értik, hogy hogyan is működik ez az egész.
Ennek a munkának legalább annyi előnye van, mint amennyi hátránya is. Szuper dolog, hogy egy csomó új terméket megismerhetek, izgalmas rendezvényekre járhatok, sok emberrel ismerkedhetek meg, úgymond a magam ura vagyok. Rugalmasan dolgozhatok, én oszthatom be, hogy mikor mit csinálok és kiélhetem a kreativitásomat a videók és posztok megálmodása, illetve megvalósítása során.
Ugyanakkor sokszor nem egyszerű lépést tartani a sok újdonsággal és mérlegelni, hogy mi az, amiről érdemes beszámolnom. Ezen kívül folyamatosan up-to-date-nek lenni több területen és témában is, hogy érdekes és izgalmas tartalmakat készítsek, amit örömmel fogadnak az olvasók és a nézők. Illetve sokan azt hiszik, hogy a bloggerkedés meg a videózás egy egyszerű munka és csupa csillogás az egész, hiszen “csak posztolgat az ember”. Holott azt, hogy egy videó vagy poszt kikerüljön, rengeteg ötletelés, háttérmunka és többórás szerkesztés előzi meg. Illetve ha mondjuk egy együttműködésről van szó, akkor sok esetben hosszasan kell egyeztetni a céggel, nem beszélve a sok papírmunkáról, ami nyilván kevésbé izgalmas, de ezek is hozzátartoznak ehhez az egészhez. Ami nekem külön “nehézség”, hogy Vince még egyelőre itthon van, így mindezekkel leginkább akkor tudok foglalkozni, amikor ő alszik délután vagy este, amikor már alszanak a gyerekek.
2012-ben hoztad létre a blogodat, gondoltad volna akkor, hogy valaha ennyi olvasód lesz? Volt olyan időszak az életben, amikor elgondolkodtál azon, hogy abbahagyd az egészet? Mi lendített át mégis, és hol látod magadat 5 év múlva?
Amikor elkezdtem blogolni, a magam örömére kezdtem el, kizárólag hobbi volt és őszintén szólva meg sem fordult a fejemben, hogy még 7 év múlva is csinálni fogom, vagy hogy ennyien fognak nézni és olvasni. Ez valahol még mindig felfoghatatlan számomra és elképesztően hálás vagyok az olvasóimnak, a nézőimnek, hogy manapság, amikor már olyan sokan blogolnak és videóznak, még mindig kitartanak mellettem, sőt egyre nő a számuk. Voltak kisebb mélypontok, amikor megfordult a fejemben kósza gondolatként, hogy abbahagyom, de komolyabban soha nem gondolkodtam el rajta, mert a mai napig örömmel csinálom ezt az egészet. Ha nem élvezném, ha nem szívből jönne, akkor nem is tudnám csinálni, mert ahhoz túl sok energiámba kerül. Még most is mindig elképesztően izgatott vagyok, amikor kimegy egy új videó, vagy egy új poszt, hogy milyen lesz a fogadtatása és milyen reakciók érkeznek majd rá.
Hogy öt év múlva mi lesz, azt nem tudom, de az biztos, hogy szeretném folytatni ezt addig, amíg örömömet lelem benne és úgy látom, hogy van igény arra, amit csinálok.
Kövessétek Szandrát a saját oldalain, ahol rengeteg tippel, termékajánlóval, izgalmas sztorikkal és gyönyörű képekkel vár Titeket!
Instagram: @forherszandra
Blog: For Her blog
Facebook: For Her blog
Youtube: For Her Vlog
